2010. szeptember 24., péntek

A nagy nap...

Forrás: Subba


Hozzátenném, ezt kurvára nem tartom viccesnek, és eléggé aggasztó társadalmi problémákra utal, ha valaki szerint az...

2010. szeptember 22., szerda

Felemelő gondolat


Élni annyi, mint végzetesen erősnek érezni magunkat 
a szabadság gyakorlására.

Esterházy Péter

2010. szeptember 21., kedd

Fwd: Hol tart a magyar cukrászat?

Érdemes elolvasni, hogy mi a magyar valóság... Néhány idézet keserédes ízelítőül:

"Úgy tűnik, hogy míg a magyar éttermek jelentős része legalább elvben elismeri, hogy törekedni kellene a jóra, addig a cukrászok, illetve az őket képviselő szakmai szervezet, a Magyar Cukrász Iparosok Országos Szövetsége tökéletesen elégedett a jelenlegi, nemzetközinek nem mondható színvonallal."

"A magyar cukrászipar körülbelül 50 évnyi hátrányban van a fejlettebb piacokhoz képest, mind a szakemberek tájékozottsága, felkészültsége, mind az alapanyag-használat tekintetében."

"A legnagyobb problémát az jelenti, hogy a szakképzés romokban hever."

"Egy minőségi cukrászdába való befektetés pénzügyileg nem különösebben vonzó lehetőség, hiszen a megtérülés elhúzódik. A befektetőnek jóval tovább kell a pénzére várnia, mint ha éttermet nyitna, miközben az elinduláshoz szükséges összeg nem sokkal kisebb."

“Egy sötét szobában ülünk, nézünk ki a kulcslyukon és figyeljük, ahogy a többiek a kertben dolgoznak ” – ezekkel a szavakkal jellemezte Mihályi László a hazai cukrászatot.

"Sajnos az elmúlt 40-50 évben kiölték a magyar népből az ízlést."


Hol tart a magyar cukrászat? 1. rész - HVG.hu

Re: Kemény lépésekkel számolják fel az iskolai rasszizmust az USA-ban

Közoktatás : - Kemény lépésekkel számolják fel az iskolai rasszizmust az USA-ban - eduline.hu

"[...] a Dél-Philadelphia Középiskolát (mondjuk a cikk címadása már itt félrevezető, mert a történet nem az egész USA-ról szól, hanem csak EGY amerikai iskoláról...) több mint félszáz afroamerikai tanuló rohamozta meg, hogy [...] ázsiai társaikat erőszakkal a „saját emeletükre” kényszerítsék. Az esemény hosszú évek elhúzódó konfliktusának az eredménye volt, az iskolát már régóta feszítette a fekete-ázsiai ellentét, az afroamerikai diákok ugyanis nehezen viselték az egyre növekvő számú ázsiai diáksereget.

Az iskola vezetése évente több száz kisebb-nagyobb bűncselekményt regisztrált az intézmény falai között, noha mindössze 1000 diákjuk van, [...] A verekedések és a rablások rendszeresek voltak, így a fent említett december 3-i „lázadás” sem volt meglepő mozzanat.

A történet nekem már itt eléggé erősen bűzlik, ha ennek ennyire nyilvánvaló jelei voltak, vajon miért nem foglalkozott vele korábban senki sem? (költői kérdés...)

A decemberi események után az ázsiai diákok egy hétig bojkottálták a tanítást, és ezzel elérték, hogy az iskolával és az ott történtekkel az országos média is elkezdjen foglalkozni. [...] Arra kevesen gondoltak, hogy az akció sikerrel jár és a média nyomására a helyi hatóságok végre komolyan kezelik az ügyet.

A média nyomására?!?!?!?! Miért kell egyáltalán éveket várnia az iskolavezetésnek, a hatóságnak, vagy az atyaúristennek, hogy foglalkozzanak egy ennyire súlyosan eszkalálódó üggyel??? Ott már nincs egyetlen ember se, aki tudná a kötelességét?

Az iskola körüli kerület azóta 126 biztonsági kamerát kapott, [...] A diákoknak indítottak egy különleges programot is „50-50 klub” címen, amelynek lényege, hogy "vegyesen" viszik kirándulni a gyerekeket.

A tipikus primitív felületi problémakezelés. Telepítsünk kétszáz kamerát, tartsunk mindent az ELLENŐRZÉSÜNK ALATT, amivel csak azt érjük el, hogy még mélyebb, privátabb rétegbe nyomjuk le a problémát. A közterek bekamerázása nem megszünteti a problémát, hanem eltűnteti a problémát a nyilvánosság elől. És azok a feszültségek, amelyek mostantól még mélyebben, a felszín alatt húzódnak, majd pont az ilyen "vegyes" kirándulások alkalmával fognak kirobbanni, ahol összekényszerítik, egymásnak feszítik az ellentéteket anélkül, hogy felkutatnák és megszüntetnék a probléma eredeti forrását.

Az intézmény ebben az évben új igazgatót is kapott (hét év alatt a hatodikat) Otis Hackney személyében, aki tősgyökeres philadelphiai és ráadásul fekete. [...] „Mint afroamerikai nem hagyhatom, hogy a fajtánk elfelejtse egykori gyötrelmeit és hogy saját maga váljon azzá, amely ellen valamikor küzdött” -mondta az igazgató az USA-Today-nek.

Az eddigi angliai életem alapján (főleg, hogy fél éven keresztül laktam jamaikaiakkal) meg kell állapítsam, hogy a fehérek között csak elvétve lehet találni olyan embert, aki annyira rasszista, mint a feketék úgy általában. Nyilván történelmi okai vannak, hogy a fekete emberek előítélete a fehér emberekkel szemben (vagy bármivel, ami a sötét és világos színekkel asszociálható) szinte paranoid, sőt sokan súlyosan visszaélnek a "faji alapon ellenük elkövetett sérelmekkel", de mindaddig, amíg felelős beosztású személyek a "MI FAJTÁNKRÓL" beszélnek, csak még erősebb ellentéteket szítanak, tovább mélyítik az emberek között tátongó szakadékokat és tartósítják az emberiséget megosztó, feloldatlan konfliktusokat.

Re: Alig ezer tigris maradt a világon, amely képes szaporodni


Természet - Alig ezer tigris maradt a világon, amely képes szaporodni - zoldter.hu

Döbbenetes, hogy ez most történik a szemünk előtt, és az emberek többsége annyira primitív, hogy még mindig azt hiszi, ez "nem az én problémám".

Re: Két sör, egy gulyás = 75 ezer forint


Index - Bulvár - Két sör, egy gulyás = 75 ezer forint

Pff, idióta lúzer férgek, akik annyira sík hülyék, hogy képtelenek felfogni, mekkora kárt okoznak ezzel az egész ország nemzetközi megítélésének.

2010. szeptember 15., szerda

Fwd: Magyarország amerikai szemmel

Egy amerikai család gondolatai, akik 1992 óta élnek Magyarországon.



Hogy milyenek a magyarok? Nem szeretünk sztereotipizálni, de ha kell, akkor azt mondom, az átlagos magyar pesszimista, történelemtudatos, pesszimista, okosan gyakorlatias, ellentmondásos, szereti a jó ételeket, pesszimista, tiszteli a művészeteket. Ja, említettem, hogy pesszimista?

És akkor jöjjenek a részletek.

Amennyiben területileg nézzük, Amerika soha nem volt olyan hatalmas, mint napjainkban, míg Magyarország sosem volt soha ilyen kicsi.

Ha a Magyarországon élő mintegy 170-180 ezer külföldi állampolgárt nem számítjuk, már a 10 milliós lélektani határ alá csökkent a népesség száma, míg Amerikában szinte minden évben eléri a demográfiai mutató a 10%-os növekedést.

Amerikában napokig utazhatsz anélkül, hogy még csak a közelébe se érsz az országhatárnak, míg Magyarországon néhány óra utazással átlépheted valamennyi határt.

Ha magyarul beszélsz, talán ha másfél millió ember megért, míg ha angolul, akkor több millióan.

Magyarországon a hét első napja a hétfő, Amerikában a vasárnap. (Hát ezt speciel marhára utálnám.)

A választások Amerikában mindig kedden vannak, míg Magyarországon a hétvégén.

Amerikában a dátumozás menete: hónap/nap/év.

Magyarországon Pünkösd és Karácsony másnapja munkaszüneti nap, míg Amerikában nem.

Míg a magyarok februárban, Farsang környékén szeretnek álarcot ölteni, mássá válni, mint akik, addig az amerikaiak ezt Halloween-kor teszik.

Az amerikaiak nem ünneplik Halottak Napját, se Mindenszentek ünnepét.

Amerikában a Karácsonyfát a család közösen állítja, a legtöbb helyen Hálaadás után közvetlen. A gyerekek felakasztják a zoknikat a kandallópárkányra, ebbe várják Santa Claus ajándékait. Christmas Eve, december 24-e csak a katolikusok számára ünnep, a többi családnál ilyenkor közös vacsorára gyűlnek össze a barátok, családtagok. Az ajándékokat 25-én reggel bontják ki. Amerikában nem ünneplik Szent Miklós napját se.

Míg Magyarországon az emberek életének része a harangszó, addig Amerikában nagyon ritkán hallani.

Amerikában, ha egy férfi eljegyez egy nőt, gyémántköves gyűrűt vesz neki, melyet a hölgy a bal kezén visel. A fiúnak nincs gyűrű az ujján. A jegyesek az esküvőre vesznek gyűrűpárt és ezt is bal kézen viselik. Ilyenkor a nő a jeggyűrűt viseli a szívéhez közelebb, a kövest fölötte. (Érdekes ez az eljegyzési gyűrű és jegygyűrű egyszerre viselése.)

Amerikában a templomi esküvőt az állam elfogadja, nem kell a városházára, se házasságkötő terembe menni.

Míg Magyarországon a szülőknek kérelmet kell beadni, ha gyermeküket a jegyzékben felsorolt hivatalos utónevektől eltérően szeretnék hívni, addig Amerikában minden név megengedett. (Ez szerintem nagyon is helyes, a névadásnak ősidőkre visszanyúló, nagyon fontos szerepe van az egészséges nemzeti identitás tudatunkban, a magyar keresztnevek is a nemzeti kultúránkhoz tartoznak, annak szerves részei, amit ápolnunk és büszkén viselnünk kellene...)

Amerikában szinte mindenkinek két keresztneve van. A katolikusok a keresztelőn választott védőszent nevét anyakönyveztetik.

Magyarországon csakis fegyvertartási engedéllyel tarthat valaki lőfegyvert, míg Amerikában bárki, akitől ezt a jogot hivatalosan el nem vették. Egyedül pisztolyt nem vehetsz a sarki boltban. Vagyis olyan fegyvert nem hordhatsz magadnál engedély nélkül, melyet elrejthetsz. (Nem akarnék egy olyan országban élni, ahol bárkinek lehet fegyvere, vagy egyáltalán szüksége van fegyverre, és főleg nem ott, ahol az emberi értékrend és az oktatás színvonal annyira sekélyes, mint Amerikában.)

Az amerikai könyvek gerincén az írás föntről indul és ha lefektetjük a könyvet olvasható, míg a magyar könyveket hasra kell fordítanunk, hogy a cím ne fejjel lefelé legyen a könyv gerincén.

Magyarországon a legtöbb nyilvános illemhelyen fizetni kell, míg Amerikában nem.

Amerikában a boltban a vásárló az úr, míg Magyarországon nemkívánatos vendég. (Hát igen, ebben még bőven lenne mit tanulni Amerikától.)

Amerikában a gyerekeket önállóságra nevelik. Minél előbb elhagyják a szülői házat, annál nyugodtabbak a szülők, hogy jól nevelték őket. A szülői háztól messze költözni elfogadott, még akkor is, ha hiányoznak a szülők. Magyarországon a gyerekeknek illik gondját viselni az idős szülőknek és a fiatalok legtöbbször csak az egyetem után költöznek el, sőt az együttélő generációk szokása sem ritka. (Az tény és való, hogy a magyar fiatalok többsége teljesen önállótlan, felelőtlen, és döntésképtelen, de szerintem úgy is lehet az életre nevelni egy gyereket, hogy nem kell sem röghöz kötni, sem pedig minél hamarabb "megszabadulni" tőle. A legtöbb ilyen önálló emberből - legyen az brit vagy amerikai -, akikkel valaha találkoztam, mindig hiányoltam az erős családi kötelékeket, a család mélyebb értékeinek ismeretét (és az igényét). Nekem legalábbis úgy tűnt, hogy számukra a családalapítás inkább egy praktikus dolog, és mivel általában már gyermekkorukban is sokszor költözniük kellett, az Otthon fogalma előttük teljesen ismeretlen, nem érzik úgy, hogy van egy biztos pont, egy origó, ahová kötődnének, ahova tartoznának, egy állandó hely, ahonnan elindultak és ahova mindig visszatérhetnek a változó világ forgatagából. Bár ez a "légies" életmód sokkal nyitottabbá és elfogadóbbá teszi őket a magyar emberekhez képest, de ez az érzelmi kötetlenség az emberi kapcsolataik felületességében is erősen megnyilvánul.)

Amerikában az átlagember nem művészlelkű, míg Magyarországon értékelik a művészet minden ágát. (Tényleg?!)

A "Most mit csináljunk?" kérdés Amerikában megoldáskereső vitaindító, míg Magyarországon a kérdező megadta magát a sorsnak, s itt vége is a beszélgetésnek. (Hát, ez egy nagyon kemény igazság rólunk, jól fején találta a szöget.)

Amerikában a rendőröket általában tisztelet övezi, míg Magyarországon az 'ellenség' táborát képezik.

Amerikában az emberek nagyon halkan fújnak orrot, inkább halkan szipognak. Magyarországon roppant illetlen szipogni, viszont szabad hangosan trombitálva orrot fújni. (LOL engem például itt Angliában az őrületbe tud kergetni, hogy ha a munkahelyen azt kell hallgatnom, hogy valaki egész nap "diszkréten" szipog ahelyett, hogy kifújná az orrát. A "trombitálás" persze a másik véglet, de azért lehet az orrfújást is szalonképesen csinálni...)

Amerikában a nemzeti zászló a hétköznapok része, a legtöbb házon látható. Magyarországon csak ünnepnapokon kerül elő.

Amerikában a vendéggel levetetni a cipőt a legnagyobb illetlenség. (Hmm, nota bene.)

Magyarországon kiépített busz és vasútvonalak vannak még a legkisebb városokban is, míg Amerikában mindenkinek van autója. Akinek nincs, szociális hátrányban van. (Hát ezt nem feltétlenül venném negatívumnak, mondanom sem kell, hogy az amerikai autóipar mekkora károkat okoz közvetlenül és közvetetten az egész ökoszisztémának, erre nem igazán verném a mellem. Természetesen nekünk sincs mivel büszkélkednünk, de a tömegközlekedés fejlesztése és hatékonyságának növelése egy jó ellenpélda lenne.)

Az utcanevek Magyarországon a házak falán találhatóak, addig Amerikában az útkereszteződésekben, oszlopokra helyezve. (Ez például valóban sokkal jobban megkönnyítené a tájékozódást Magyarországon is.)

A magyar szupermarketek bevásárlókocsiainak négy szabadon forduló kereke van, míg az amerikai kocsikon csak az első kettő fordul. (Ööö váó, :DDD Nem tudom ennek van-e bármilyen gyakorlati előnye.)

A nap főétkezése Magyarországon az ebéd, Amerikában a vacsora.

Magyarországon a pincért az asztalodhoz kell hívni, ha szükséged van valamire, Amerikában a pincér kötelessége gyakran az asztalhoz lépni és megkérdezni, szüksége van-e az asztaltársaságnak valamire, illetve hogy elégedettek-e mindennel. (Bevallom őszintén, engem kurvára idegesít, amikor húszpercenként megkérdezik tőlem, hogy minden rendben van-e, ha valami bajom van, én biztosan szólni fogok, de példuál itt Angliában erre azért van szükség, mert egy átlag angol "udvariasságból" (honnan vették ezt a marhaságot?!) nem szólna magától, inkább megeszi az ételt, ami nem ízlik neki, és utána soha többet nem jön vissza, vagy esetleg még utólag ír egy többoldalas panaszlevelet, amikor már semmit sem lehet tenni...)

Amerikában nem illetlen dolog letenni a kést és csak a villát használni, míg a bal kéz az asztalon, vagy az ölben pihen. Magyarországon a kés-villa használat kötelező, már kisgyermekkorban.

Magyarországon, ha a vendég kér még az ételből, a vendéglátó elszégyelli magát, hogy nem adott eleget, míg Amerikában ez nagy dicséret a szakácsnak, a vendéglátónak, a ház asszonyának. (Mivan?! Nem hiszem, hogy ez általános lenne Magyarországon.)

Magyarországon a mosógép általában a fürdőszobában van, míg Amerikában a 'mosóhelyiségben'/utility room/laundry room. (Hát szerintem bármelyik jobb annál, mint hogy Angliában a KONYHÁBAN van a mosógép. Nekem mind a mai napig teljesen nonszensz.)

Amerikában a wc kagylónak nincs 'polca, ahol vizsgálatot lehet végezni a matérián', a produktum azonnal a vízbe érkezik. (Igen, és ha az ember nem tesz előre a vízbe több réteg wc papírt, akkor a belepottyanó szardarabtól felcsobban a szaros, hugyos, baktériumokkal teli víz az ember bőrére, aminek már a gondolatától is borzongok, ha a higiéniai szempontokat veszem figyelembe, úgyhogy lehet, hogy a "polcot" nem feltétlenül a vizsgálódás céjából találták ki...)

Az amerikaiak "pici törölközővel" mosakodnak.

Az amerikai iskolásoknak egyedi órarendjük van, így nincsenek osztályok, mint Magyarországon.

Az amerikai gyerekek nem használnak színesceruzát, csak művészeti órákon.

Az amerikai felnőtteknek két hét fizetett szabadság jár, míg Magyarországon ennek legalább a kétszerese.


 Forrás: Tengerentúlról

2010. szeptember 3., péntek

Re: Lehetnénk királyság is

Heti Válasz | "Lehetnénk királyság is"



- Milyen érzés lenne egy meddő nőnek, hogy szülne, de nem tud, s ezért még bírságot is fizet?

- Egyrészt ez nem bírság lenne, másrészt nem kell érzelmi kérdést kreálni az ügyből. A nemzet jövőjéhez vagy úgy járul hozzá valaki, hogy gyerekeket nevel, vagy úgy, hogy különadót fizet. Ezer esztendő van e mögött a nép mögött, s az, aki szeretné, hogy előtte is legyen ennyi, nem tekinthet pusztán magánügyként a gyerekvállalásra.

Ajjjajjjajjjajjj. És EZ Orbán alkotmányügyi tanácsadója? A gyerekcsinálás nem érzelmi kérdés, nem magányügy, hanem állampolgári kötelesség, a Nemzet érdeke?!?! Jéézusom, na ez már meredek. Most kivételesen egyet értek Erdélyi Mónikával. Hát, sajnos beigazolódni látszik, amit Orbánról gondolok, ha ilyen embereket egyáltalán a hatalom közelébe enged. Ezek szerint még mindig nem létezik Magyarországon olyan politikus, aki felfogná, hogy nem a Zemberek vannak az államért, hanem az állam van az emberekért, a király pedig csak azért van felruházva hatalommal, hogy SZOLGÁLJA az embereket. Boross úr mindenesetre megerősíti a viktátori eszmeiséget:

- Még az egyéni vélemények korszakát éljük. Mindenesetre rossznak tartom a jelenlegit. Le kell egyszerűsíteni.

Mondjuk az már önmagában minősíti őt, hogy szerinte Schmitt Pál azért jó államfő, mert ő egy "magas, fess, jóképű ember". Nem kívánom, hogy igazam legyen, de attól félek, keservesen megemlegetik még a magyarok ezt az Orbán érát...



Kapcsolódó cikk:

Linkajánló: setavan.hu

Szeretem az ilyen kezdeményezéseket.

Re: Az űrszemét miatt pánikol a Pentagon


Index - Tudomány - Az űrszemét miatt pánikol a Pentagon

Hm, hm, hm. Lehetséges, hogy netalántán esetleg mégicsak érdemes lenne elgondolkoznia az emberiségnek, hogy mielőtt egy lépést is teszünk bármerre, először talán meg kellene vizsgálni, hogy annak milyen következményei lesznek a környezetünkre, amelyek teljesen meglepő módon közvetetten ránk is vissza fognak hatni?!


(ilyen idióta barmokat, istenem...)

2010. szeptember 1., szerda

Hazudj, ha tudsz

Egy ismerősöm ajánlására ma elkezdtem nézni egy érdekes sorozatot, a címe Lie To Me. Egy magánnyomozóról szól, akinek a szakterülete a hazugság: az emberek gesztikulációjából, testbeszédéből, a metakommunikációból ki tudja olvasni, hogy valaki mikor mit hazudik, és ezt a képességét csapatával együtt a rendőrség, politikusok és vállalatok megbízásában kamatoztatja. A fiktív történeteken keresztül bemutatott módszerek valódi pszichológiai megfigyeléseken alapulnak, és a készítők olykor ügyesen belecsempésznek olyan kép- és videóhivatkozásokat is, amelyek híres (hírhedt) emberek hazug reakcióit mutatja. Olyan mint a Helyszínelők, csak egy sokkal mesteribb, kifinomultabb szinten, ahol nem az empirikus bizonyítékok összegyűjtésére és tudományos elemzésére fókuszálnak, hanem az Emberre. Tim Roth zseniális a modern szárnyas fejvadász szerepében, ő a két lábon járó poligráf, aki olykor maga is hazudik, de a megfelelő kérdések feltevésével (és egy fejlettebb Voight-Kampff technológiával) az emberi hazugságokon keresztül derít fényt az igazságra.



A téma rendkívül izgalmas, a szereplőválogatás is nagyon jó, és már az első epizódból tanultam két fontos dolgot:

The question is never simply if somebody is lying, it's why.

When you are lying it's hard to tell the story backwards because there is no real memory of what happened.

Re: EU-s támogatással tréningezik a szexmunkásokat


Index - Belföld - EU-s támogatással tréningezik a szexmunkásokat


Ezért most megpróbálják új, pozitív jelentéssel felruházni a szakmát, és az angol sex worker-ből szexmunkásra magyarosítottak, ami az egyesület munkatársai szerint átfogóbb és nincs történelmileg megbélyegezve.

Annyira bírom ezeket a nagy kazinczykat, akik azt hiszik, hogy ezzel majd le tudják küzdeni az előítéleteket. Hát hogyne, csak átnevezem a szót, és hipp-hopp, a probléma nem is létezik többé! És persze nem fognak a későbbiekben sem kialakulni ugyanazok az előítélek, mint a másik szónál, hiszen az embereknek CSAK A SZÓVAL volt a bajuk, ha mostantól úgy hívják a prostituáltat, hogy szexmunkás, akkor MINDEN OKÉ. A kedvenc nyelvújításaim közé tartozik például a cigány meg a roma, vagy a titkárnő meg az asszisztens. Gratulálok a kedves érdekképviselőknek, ez BIZTOSAN meg fogja oldani a problémát, és jó látni, hogy pont ők minden tőlük telhetőt elkövetnek azért, hogy a prostitúció intézménye tovább virágozzon és bebetonozza magát a társadalmunkba. És már látom is magam előtt, hogy az utcalányok között majd lesznek olyan kurvák, akik kikérik maguknak, hogy ők nem prostik, hanem szexmunkások.

„A prositutált szó kiszolgáltatottat, nem megbecsültet jelent”

Félreértés ne essék, a prostitúcióban SEMMI megbecsülendő nincsen, ez minden férfi szégyene, a rendszer anomáliája, ami az érzelmi intelligenciánk súlyos hiányának szüleménye, az emberi civilizáció szegénységi bizonyítványa, ami csak azt mutatja, hogy mennyire (nem) tiszteljük a nőket (és a nők saját magukat). Természetesen szükségük van védelemre, mivel ők az egyik legkiszolgáltatottabb tagjai a társadalomnak, de azt a legálságosabb célnak tartom, hogy elismerést vívjunk ki a munkájukért. Persze, jutalmazzuk csak meg a rabszolgát, találjunk ki neki egy díjat, hogy legalább jól érezze magát (lásd pornó Oscar-díj), és ezáltal legitimizáljuk és elviselhetőbbé tesszük azt a megalázó életmódot, ami önmagában az emberi mivoltunk sárba tiprása.

A sajtótájékoztatón résztvevő 28 éves Anna hat és fél éve dolgozik prostituáltként. Reál szakos, ELTÉ-s egyetemista, férjezett és saját otthonában fogadja vendégeit. Mint mondja, nagy a lakás, úgyhogy a férje otthon tud maradni, amíg ő egy másik szobában klienseit fogadja. Hetente nagyjából hét főt.

Azt szoktam mondogatni, hogy lehet, hogy annak idején a jégkorszakban az alkalmazkodó-képességünk volt a túlélelésünk kulcsa, de a mai világban ugyanez a vesztünk is. Tartósan elviselünk minden fájdalmat és abberáns torzulást az életünkben, és a mai rendszerben esélyünk sincs megtanulni, hogy hogyan javítsunk az életünk minőségén a pénzügyi helyzetünktől függetlenül (bár épp a magyarok pénzügyileg is teljesen analfabéták.) Az, hogy létezhet egy ennyire abszurd, groteszk élethelyzet, mint Anna esetében is (és ne legyünk olyan naivak, hogy azt higgyük, ez csak valami elszeparált, különleges eset), a magyar társadalom görbe tükre, egy impotens rendszer cáfolhatatlan bizonyítéka.

Elfogyott a pénzem, és Havas Henrik riportkönyvéből alaposan megtudtam, hogyan működik ez a világ.

Kár, hogy senki nem ír arról riportkönyveket, hogy például egy prostituált hogyan tud kimászni abból az életből...

Szintén felszólalt Dr. Borai Ákos jogász, aki korábban - még rendőrezredesként – írt könyvet a prostitúcióról.

Ezt a könyvet meg is fogom rendelni.



A rendőrség nagyon keveset tud a prostituáltakat érintő nemzetközi emberkereskedelemről, és nemcsak a magyar, az uniós kollégák sem.

Mondjuk nekem ebből is az látszik, hogy mennyire nem veszik komolyan a problémát...